Kezdetek kezdete.

Reggel a szüleim lehívtak a konyhába és beszélgetni szerettek volna velem. Ez nálunk sosem kezdődik jól. 4-en élünk együtt. Az én nevem Mia, teljesen átlagos 15 éves vagyok, aki Amerikában Washington államban élek. Van egy kis húgom aki még csak 3 éves és Lisának hívják. Nagyon szeretem. Itt van még anyukám, aki honlap tervezőként dolgozik, és apukám aki fogorvos. Van még egy kiscicám is akit Nyafinak hívok :)
Nagyon korán van még, és nem tudom mit szeretnének tőlem a szüleim. Nem kerültem bajba, nem kaptam rossz jegyet, nem tettem semmi rosszat. De ez a mai reggelnek nagyon szomorú a hangulata. Amint leértem a konyhába az asztalon egy levél fogadott.
- Ülj le kislányom! Valami nagyon fontosat kell veled megbeszélnünk apáddal!- mondta anya.
- De ígérd meg hogy nem fogsz semmilyen jelenetet rendezni és nem fogsz minket trágár beszéddel ócsárolni!- kérte apa.
- Rendben van. Ígérem nem fogok- válaszoltam.
- Nyisd ki azt a levelet!- utasított anya.
A levél címzettje én voltam. Ez fura. Sosem szoktam levelet kapni. Ami viszont még furább hogy egy angliai iskolából jött! Félve nyitom ki a levelet. Az áll benne hogy sikeresen felvettek ebbe az angliai iskolába! Én ezt nem értem. Nem jelentkeztem semmiféle angliai suliba. Mindenféle gondolatok cikáznak a fejemben. Szépen lassan visszacsúsztatom a levelet a borítékba, hátha csak úgy eltűnik ez a dolog mindenki fejéből. De egyszer csak anya megtöri a kínos csendet.
- Kislányom...Nem hittük volna hogy felvesznek, csak azért nem szóltunk neked erről.
- Ti tudtatok erről?-kérdezem
- Igen és nagyon sajnáljuk- mondta apa.
- Azt elszeretnétek mondani nekem most mit fogunk csinálni?
Erre a kérdésemre ismét halálos csend támadt. Anyáék lesütött szemmel nézték a borítékot, amit visszazártam. Apa felnézett és megszólalt:
- Nincs mese kincsem , el kell menned!
- De Apaaaa!- vágtam közbe.
- Meg kell értened Mia, hogy mi nem akarunk neked rosszat csak annyit szeretnénk hogy jó legyen neked! Ez Anglia egyik legjobb iskolája, rengeteget tudnál ott tanulni.
- Nem tudjuk mikor adódik ismét egy ilyen jó lehetőség!- érvelt anya.
- Látom nekem itt nincs nagyon választási lehetőségem szóval ezt már ti eldöntöttétek- mondtam elhaló hangon.
- Sajnálom!- mind ketten egyszerre mondták!
Sírva felszaladtam a szobámba, felöltöztem, megcsináltam a hajamat, és már indultam is az iskolába. Útközben nagyon sokat agyaltam, talán tényleg csak jót akarnak nekem a szüleim... Amint beértem az iskolába letöröltem a könnyeimet és bementem az osztályba. A barátnőm egyből kiszúrta hogy valami baj van. Elmondtam neki hogy mi történt.
- De nem mehetsz el! Én abba belehalok!- mondta nagyon szomorúan- De lehet hogy ez jó! Biztos lesznek ott helyes angol fiúk is!
- Jajj ne legyél ennyire hülye!- mondtam- Ez egy gyík suli ott biztos nem lesznek helyes gyerekek!
Ebben a pillanatban becsöngettek. Irodalom óra volt. Mindig ugyan az. A tanár annyira beleéli magát a versekbe hogy szinte már vért izzad!
Végre kicsöngettek. Szünetben elmentünk a büfébe, mert már farkas éhes voltam, mert reggel nem tudtam reggelizni. A büfébe megláttam azt a fiút aki nekem tetszik Cody-nak hívják . Irtó helyes, mint mindig! Ide néz, és rám kacsint! Egyszerűen eltudok olvadni tőle! Feláll és erre jön. Rám köszön:
- Szia Mia! Mi baj van? Olyan fura vagy!
- Szia Cody! Ha délután ráérsz akkor elmesélem.
- Rád mindig! Meghívlak egy fagyira!- és megölelt.
Ilyenkor teljes extázisba esek az illatától. Neki van a legjobb illata a pasik közül! A fenébe már be is csöngettek.Matek óra következett. Az én gyomrom meg még mindig korgott. 

A szünetbe megrohamoztam a büfét. Éhen halok. Most semmiféle Cody miatt nem kínzom magamat tovább! Megint megláttam! Idejön hozzám:

- Mikor is talizunk?
- 4-kor park, ha az jó neked.
- Tökéletes, pont úgy mint te!
Amint befejeztem az kajálást becsöngettek. A suli után haza mentem. Gyorsan megtanultam, és rohantam a parkba Cody-hoz.
Már várt engem. A kezében volt 2 fagyi, és úgy nézem az egyik epres. Imádom az epres fagyit és ezt ő is tudja!
- Szia Mia! Vettem neked fagyit, epreset mert tudom hogy az a kedvenced!
- Köszönöm Cody nagyon édes vagy!
Leültünk én pedig elkezdtem neki ecsetelni a reggel történteket. Nagyon komoly fejet vágott. De még így is cuki!
- Nagyon sajnálom! Ha elmész kinek veszek majd epres fagyit?
- Küldesz postán.
Amikor vele vagyok akkor mindig mindent elfelejtek. Sosem tudom levenni a szememet róla! De most csalódott vagyok mert ha elmegyek akkor nagyon ritkán fogom látni, és ez nagyon fáj belülről!
- Figyelj, nem gondoltam volna hogy így alakul... valamit sürgősen el kell mondanom! - mondta és megcsókolt. Életem legjobb csókja volt. Amint vége lett Cody megszólalt:
- Szóval nem vagyok a szavak embere de remélem kivetted ebből a csókból hogy mit érzek! Nálad szebb lányt sosem láttam még!
- Cody énis így érzek irántad!- és már gondolom olyan piros vagyok mint egy paradicsom.
Még pár órát elvoltam Cody-val és hazamentem. Otthon még mindig ugyanolyan fagyos volt a hangulat. Pont mint egy jégteremben! Nemis nagyon szóltam senkihez csak felmentem a szobámba, leültem a laptopom elé és beszélgettem Cody-val, és a barátnőmmel akinek elfelejtettem említeni a nevét Savannah-val. Aztán még ábrándoztam magamról és Cody-ról majd elaludtam.